Talán nem is tudtad, hogy, de 6 évvel ezelőtt komoly evészavarom volt, a Karácsony pedig maga a megváltás volt.
Emlékszem, amikor még a versenyzés során bekövetkezett evészavarom miatt úgy vártam a karácsonyt, mint a messiást a sok finomság miatt. Elterveztem, hogy az ünnepek előtti 1-2 hónapban jobban odafigyelek az étkezéseimre és még többet edzem.
Ezt mind azért tettem, hogy lelkiismeret furdalás nélkül, bőségesen ehessek a kedvenc ételeimből karácsonykor. Úgy gondoltam, hogy megérdemlem az egész éves hajtás után, hogy megegyem azt, amit csak kívánok. Jöttek is az ünnepek és mértéktelenül ettem. Csakhogy, ezután jött a feketeleves, mert nem számoltam azzal, hogy mikkel fog járni, ha ilyen szinten kiélem ezt a fajta hedonizmusomat.
Ilyenkor állandó volt a haspuffadás, a sok finomított cukor és lisztből készült finomságok okozta felvizesedés a bőröm alatt, és ezek mellett a közérzetem is sokkal rosszabb lett. Olyannyira el nehezítették az ételek, hogy egész nap csak aludtam. Ráadásul nagyon csalódott és elkeseredett lettem, mikor a karácsonyi őrület után ráálltam a mérlegre és 73 kg mutatott a mérleg. Haragudtam magamra és a világra, hogy egész évben odafigyelek, becsületesen betartok mindent és azzal kell szembesüljek, hogy elengedem magam pár napig és ez lesz az eredménye.
Ilyenkor egy kiadós sírás után felráztam magam, és elmentem dühömből sprintelni a -10 fokban. Így éltem túl a Karácsonyt az evészavarommal! Ahogy ez sikerült, úgy oszlott el a köd a fejemből és helyette nagy felfedezések fogalmazódtak meg bennem. Egyszerűen belehasított az agyamba, hogy maga az ünnep is - értsd a szó legjobb értelmében - ugyanolyan napokból áll, mint az év összes többi napja. Ha pedig ez így van, akkor miért ne folytathatnám a bevált táplálkozási szokásomat úgy, hogy beillesztem a napi étkezéseimbe az ünnepi finomságokat? Sőt, a mozgást is ugyanúgy megtartottam, mint máskor, annyi különbséggel, hogy nem edzőteremben, hanem otthon edzettem.
Ezek következtében rádöbbentem arra, ha így cselekszem az ünnepek alatt, akkor elkerülöm az összes rosszullétet, bűntudatot és felesleges stresszt, amit magamnak okozok. Elvégre cselekedhetek máshogy is, hiszen a mostani körülményeket is csak én szabtam meg magamnak és senki más nem kényszerített arra, hogy önszabotázsba kezdjek.
Milyen tanulságot vontam le eközben?
- Kemény szavak ezek, de az ünnepnapok is ugyanolyanok, mint az év összes, többi napja.
- A fenti felfedezéstől kezdve, már sokkal tudatosabban tekintek a karácsonyi időszakra. Ugyanúgy jóízűen eszem a karácsonyi menüsorból, de mellette tartom magam azokhoz a megszokott, kialakított és jól bevált szokásaimhoz, melyeket egész évben kényelmesen tudok tartani.
- A fentiek mentén sokkal kiegyensúlyozottabban élem meg az ünnepeket és újult erővel, tele izgalommal és tettvággyal tudom elkezdeni a következő évemet.
- Teljes fókuszt váltottam! Átértékelődött bennem a múlt negatív tapasztalata, és áthelyeztem a fókuszomat az ünnepi meghittségre, a nyugalomra és a rengeteg hála adására. Figyeltem magamra, figyeltem befelé és épp annyit ételt fogyasztottam, ami nem volt még túl sok. Nem vontam meg magamtól semmit, de nem is ettem rosszullétig magamat.
- Napközben igyekszem normálisan enni és megtartani a főétkezéseimet. Van, amikor kevesebb adagot eszek a főétkezéseimnél, hogy a sütemények beleférjenek.
- Igyekszem annyira aktív lenni, amennyire lehetőségem van.
- és mindközül szerintem a legfontosabb, hogy a fókuszváltás miatt a lelkem is egy nyugodt állapotban tölti így az ünnepi időszakot, ami pedig segít a következő évet úgy elkezdeni, hogy nem érzem magam kizsigerelve.
Vigyázz magadra, vigyázz a tested egészségére!